Happy egy nap arra ébredt, hogy masszázshoz van kedve. Nem „jól jönne”, nem „lehetne esetleg”. Nem. Kell. Most. Azonnal.
Csakhogy a gazdi valami fura dolgot csinált a laptop előtt. Dolgozott.
Happy ült. Aztán feküdt. Aztán morrantott. Aztán hozott egy plüsscsirkét. Semmi.
Végül elszánta magát.
„Akkor megoldom egyedül.” – gondolta.
Először a kanapé sarkához dörgölte a nyakát.
Aztán begörbült és elkezdte nyalogatni a saját lapockáját – egész ügyesen!
De az igazi látvány akkor jött, amikor ráfeküdt a kanapépárnára, és elkezdett ide-oda gurulni rajta, közben halkan nyögve, mint aki épp megoldotta a világ legnagyobb problémáját.
A gazdi csak annyit hallott a háttérből:
„Mmmrrhrrrrfhh!” – puff, csussz, zsup!
Megfordult, és meglátta Happyt, amint hanyatt fekszik, négy lábbal az ég felé, a párna alatt gyűrve, boldogan forogva, mint egy kis gőzgombóc.
Happy megállt, odanézett rá, és nagyon komolyan így nézett:
👉 „Láttad? Megcsináltam. De azért jöhetsz segíteni.”
A gazdi persze nevetett, letette a laptopot, és jött is. Mert hát… hogy lehetne nemet mondani egy ilyen találékony kutyának?
Aznap Happy dupla masszázst kapott: egyet magától, egyet a gazditól.
És meggyőződése, hogy a párna is köszöni, jól van azóta is.
