Happy már sok mindent látott: galambot, mókust, frizbit, sőt, sárfürdőt is.
De ennyi kutyát egyszerre még soha!
A parkban rendeztek egy nagy kutyás napot. Volt agility pálya, ügyességi verseny, gazdi-kutya kvíz – és egy kis stand is, ahol a gazdi beállított egy tábla elé:
„Ismerd meg a kutyamasszázst – Happy bemutatja!”
Happy felnézett. Hozzászokott, hogy ő a főszereplő otthon… de most publikum volt.
És ő… imádta.
Először egy kíváncsi vizsla jött oda, aki előbb csak a jutifalatra reagált, de aztán odabújt Happy mellé, és rájött, hogy a masszázs jobb, mint a sonkás keksz.
Aztán egy idősebb golden, akinek merev volt a háta, de Happy odafeküdt mellé, mint egy profi demonstrátor, és együtt lazultak.
Volt ott néhány izgága kölyök is, akik csak pörögtek meg csaholtak, de amikor meglátták, hogy Happy mozdulatlanul fekszik, fél szemmel figyelve a gazdit, ők is lefeküdtek. Utánozni kezdték. Játszva tanulták meg, hogy megállni is tudni kell.
Happy aznap több mint tíz kutyával találkozott, sokukkal először. És mindenkit egy picit megérintett – szó szerint is, meg szívből is.
Már nem csak masszázst kapott. Most ő lett a példakép.
A nap végén, amikor a stand lebontásra került, Happy végignyúlt a pokrócon, ahová annyi mancs lépett aznap. Nagyot nyújtózott, majd rám nézett:
„Holnap is csináljuk, ugye?”
És hát… hogy is mondhattam volna nemet?
